NAGYBÖJTI GONDOLATOK
'A keresztény alázat nem abban áll, hogy azt mondjuk:
énrám nincs semmi szükség – közben pedig oda rejtjük a büszkeségünket, nem, nem. A keresztény alázat az igazság kimondása: bűnös vagyok, vétkes vagyok. És Isten üdvözít minket. Ott, ahol kirekesztettek vagyunk, nem pedig a bizonyosságainkban. Kérjük a bölcsességet, hogy kitaszítsuk magunkat, kérjük az alázat kegyelmét, hogy részesüljünk
az Úr üdvösségében.'
'A keresztény alázat nem abban áll, hogy azt mondjuk:
énrám nincs semmi szükség – közben pedig oda rejtjük a büszkeségünket, nem, nem. A keresztény alázat az igazság kimondása: bűnös vagyok, vétkes vagyok. És Isten üdvözít minket. Ott, ahol kirekesztettek vagyunk, nem pedig a bizonyosságainkban. Kérjük a bölcsességet, hogy kitaszítsuk magunkat, kérjük az alázat kegyelmét, hogy részesüljünk
az Úr üdvösségében.'
'A testvériség, amely az Atya Istentől származó ajándék és elkötelezettség, arra buzdít, hogy legyünk szolidárisak az egyenlőtlenségekkel és a szegénységgel szemben, amelyek meggyengítik a társadalmi életet; gondoskodjunk minden emberről, különösen a legkisebbekről és a legvédtelenebbekről, szeressük őket, mint önmagunkat Jézus Krisztus szívével.'
'Az emberiségnek szüksége van az
igazságosságra, a kiengesztelődésre, a békére. Ez csak akkor valósul
meg, ha teljes szívünkkel visszatérünk Istenhez, aki mindezek forrása.
Mindnyájunknak szükségünk van Isten bocsánatára.'
'A
Jézussal való találkozást és a találkozás csodálatos ámulatát megélve
elkerülhetetlen, hogy keresni kezdjük Őt az imában és az
evangéliumokban. A következő lépés pedig nem más, mint a hirdetése, mert
szükségét érezzük, hogy imádjuk és megismerjük Őt. Tehát a hirdetése
annyit jelent, hogy misszionáriussá válunk, és elvisszük Jézus nevét,
tanítását és gesztusait testvéreinknek.
A keresztény ember úton van, hagyja magát tanítvánnyá átalakítani és hirdeti Isten szavát. Tehát nem marad mozdulatlan, hanem kilép önmagából, hogy terjessze az Úr szavát a világban.'
A keresztény ember úton van, hagyja magát tanítvánnyá átalakítani és hirdeti Isten szavát. Tehát nem marad mozdulatlan, hanem kilép önmagából, hogy terjessze az Úr szavát a világban.'
'A mindenkinek felkínált isteni irgalmasság
határtalan! Jól véssétek emlékezetetekbe ezt a mondatot. Mondjuk el most
együtt: 'Nincs semmiféle korlátja a mindenkinek felkínált isteni
irgalmasságnak!'
Az Úr mindig készen áll arra, hogy felemelje bűneink sírkövét, amely elválaszt Tőle, az élők világosságától.'
Az Úr mindig készen áll arra, hogy felemelje bűneink sírkövét, amely elválaszt Tőle, az élők világosságától.'
'Mindannyiunknak szüksége van a javulásra, hogy jobbá váljunk.
Nagyböjt segít, hogy küzdjünk hibáink ellen.'
'Nagyböjt, Isten népének Húsvéthoz vezető útja.
Ez a megtérés útja, amikor az ima, a böjt,
az irgalmasság fegyvereivel küzdünk a gonosz ellen.
Az emberiségnek szüksége van az igazságosságra, a kiengesztelődésre, a békére.
Ez csak akkor valósul meg, ha teljes szívünkkel visszatérünk Istenhez, aki mindezek forrása. Mindnyájunknak szükségünk van Isten bocsánatára.
Lépjünk be a nagyböjti időszakba Istent imádó lelkülettel, testvéri szolidaritásban mindazokkal, akiket napjainkban a leginkább sújt a mélyszegénység, az erőszakos konfliktusok csapása.'
Ez a megtérés útja, amikor az ima, a böjt,
az irgalmasság fegyvereivel küzdünk a gonosz ellen.
Az emberiségnek szüksége van az igazságosságra, a kiengesztelődésre, a békére.
Ez csak akkor valósul meg, ha teljes szívünkkel visszatérünk Istenhez, aki mindezek forrása. Mindnyájunknak szükségünk van Isten bocsánatára.
Lépjünk be a nagyböjti időszakba Istent imádó lelkülettel, testvéri szolidaritásban mindazokkal, akiket napjainkban a leginkább sújt a mélyszegénység, az erőszakos konfliktusok csapása.'
'A nagyböjt megfelelő idő arra, hogy megváljunk sok mindentől.
Jót fog tenni, ha megkérdezzük magunktól, mi mindent tudunk nélkülözni azért, hogy szegénységünkkel segítsünk és gazdagítsunk másokat. Ne felejtsük el, hogy az igazi szegénység fáj: önmagunk megfosztása valamitől nem lenne hiteles e bűnbánati távlat nélkül. Nem bízom abban az alamizsnában,
amely nem kerül áldozatba és nem jár fájdalommal.'
Jót fog tenni, ha megkérdezzük magunktól, mi mindent tudunk nélkülözni azért, hogy szegénységünkkel segítsünk és gazdagítsunk másokat. Ne felejtsük el, hogy az igazi szegénység fáj: önmagunk megfosztása valamitől nem lenne hiteles e bűnbánati távlat nélkül. Nem bízom abban az alamizsnában,
amely nem kerül áldozatba és nem jár fájdalommal.'
Ferenc pápa